Sziasztok! Meghoztam az új részt egy hónap után. Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam részt, de elrontottam a laptopomat, a telóm kijelzője meg akkora, mint egy gombostű feje. Most is tabról írom, és iszonyat idegesítő így írni. A lényeg, hogy sajnálom, nagyon nagyon nagyon nagyon! Remélem ezért nem küldtök el a *******.... Ja, amúgy jöjjön a harmadik rész :D ja, és imádlak titeket olvasóim *--*
Reggel anya keltegetett, a lehető leghatásosabb módon. Csak elindított egy One Direction számot, és körülbelül fél perc múlva már tancoltam. Tehetek én róla, hogy ilyen hatással vannak rám? Szerintem nem. Legalábbis nem én döntöttem, el, hogy szuperbelsővel, illetve szuperkülsővel, és eszméletlen hanggal.
Anyut kitessékeltem a szobából, és amikor a szám véget ért, erős késztetést éreztem arra, hogy újraindítsam, nem tettem meg. Egyrészt azért nem, mert suli, és el kellene készülnöm, másrészt pedig mert a szomszédok felkelnek. Ápolni kellene a szomszédokkal való viszonyunkat.
Kinyitotram a szekrényajtómat, és kivettem egy bő farmeringet, egy fekete csőnadrággal, amit azonnal magamrakaptam, és elmentem a fürdőig. Ott éppen tesóm vasalta másfélcentis haját. Feltűnően megforgattam a szememet, amit ő észrevett, és hozzámvágott egy törölközőt. Nagyon kemény, mondhatom. Visszasomfordáltam a szobámba, és felvettem egy zoknit. Bizony, én olyan kemény vagyok, hogy eddig zokni nélkül mászkáltam a házban. Aztaaa. LÁZADOK! Más tinédzser cigizik, piál, drogozik, nem fogad szót, én meg zokni nélkül voltam. Na ki jött a gettóból? Hát persze, hogy nem én. De igenis kemény vagyok, mint a szivacs. Néha az is kemény, nem?
Újrapróbálkoztam a fürdőbe, és szerencsémre zárva volt az ajtó, ugyhogy gyorsan elfoglaltam. Megmostam a fogamat, megfésültem a hajamat és középen elválasztottam és kivasaltam. Aztán kimentem a konyhába, és kinéztem. Nagyon hideg volt, de annyira, hogy azt hittem, lefagy az orrom. Hiába kémleltem az eget, a sötét esőfelhőktől egy repülőt sem láttam. One Direction, nem jönnétek el értem, és vinnétek magatokhoz úgy örökre? Gondolom nem, mert még azt sem tudjátok hogy élek. Amúgy nagyon jó korán reggel sírógörcsöt kreálni magamnak... De tényleg.
Visszamentem a szobámba, felkaptam a telóm és a táskám, majd kint a folyosón felhúztam a bakkancsomat, felvettem a kabátomat és anyutól kértem kajapénzt, aztán egy "szép napot mindenkinek" kiáltással becsuktam magam mögött az ajtót. Hívtam a liftet, de nem jött. Nagyon jó, akkor lépcsőzhetek. Megálltam előtte, mély lélegzetet vettem és elindúltam. Remélem mire haza jövök, megcsinálják. Mire kiértem, már olyan hangosan szuszogtam, hogy a földszinten mindenki hallotta. Legalábbis szerintem.
Kiérve az ajtón egyből a bolt felé vettem az irányt, és megvettem a szokásos cuccokat, majd elindúltam a váróhelyünkhöz. Mikor odaértem, Bogi a nyakamba ugrott, és boldogan mesélte, hogy összejött Gergővel. Először azt sem tudtam, hogy mit szóljak, de aztán erőltettem a képemre egy mosolyt, és gratuláltam. Örültem neki, mert szerintem összeillenek, és tuti nagyon aranyosak lesznek, ahogyan majd Bogi hozzábújik, Gergő fél kézzel átöleli a vállat, és ad a feje búbjára egy puszit. Nagyon aranyos, csak azt nem tudom, hogy miért úgy képzeltem el, hogy én bújok oda hozzá és én kapok egy puszit. Szörnyű vagyok.
Suliban újra a megszokott érzés fogott el. Magány. Nem egyedüllét, amikor te döntheted el, hogy most csak magadban akarsz lenni, egyedül a gondolataiddal. De a magány az más. Látni, hogy mindenki elvan, jól érzi magát nélküled is, senkit sem érdekel mi van veled,a világ egyik legrosszabb érzése. Legszívesebben sírnék, de nem lehet. A sírógörcs már annyira kerülgetett, hogy fájt a fejem. És ez volt minden órán, és minden szünetben. Nem tudtam figyelni a tanárra, csak rajzolgattam a füzetembe. Fizikán volt a legrosszabb. A Story of my life szólt a fejemben, láttam a klippet magamelőtt, és úgy éreztem, most van végem.
Amikor hazaértem, bedőltem az ágyamba, és elindítottam a SOLMot, és sírtam. Fél órán át mást sem csináltam, csak bőgtem. Aztán megmostam az arcom jéghideg vízzel, és ittam egy pohár vizet. A szobámban megcsináltam a házimat, és tanultam. A többi időt a gép előtt töltöttem. Képeket nézegettem, sztorikat olvasgattam, blogot olvastam, videót néztem. Érdekes egy délutáni program. Aztán hazaértek anyuék, úgyhogy meggyújtottam egy gyertyát és a tévét bámúlva eszegettem a sajtos csipszemet, amit apától kaptam. Egy csokit is kaptam, de anyutól, és azt is megettem. Így telt a délutánom. Este megfürödtem, és legeküdtem aludni.
Hát remélem tetszett, nem lett hosszú rész, de tabrol nagyon nehéz. Holnap is hozok :) lots of love ♥
