2. rész

Az ébresztőm hangjára ébredtem. Furcsálltam, hogy nem anyu próbál felkelteni, tehát gondoltam elaludt. Nagyszerű, újra rohanás lesz, mint múltkor. Kimásztam a pihe-puha ágyikómból, és próbáltam elvonszolni magam apuék szobájába. Kisebb lila foltokkal gazdagodva kiértem a szobámból. Sötét van, és a bútorok összefogtak ellenem! De végül is elértem a célom, azaz eljutottam a szüleim szobájáig. Halkan kinyitottam az ajtót, és beosontam. Megálltam az ágynál, apu oldalán. Elgondolkoztam, mit is kellene mondani, aztán persze rájöttem.
-MUN meccs megy a TV-ben!-suttogtam apu fülébe, mire kipattantak  szemei. Hátrahőköltem, mielőtt még valami bajom esne, mert olyan gyorsan felült az ágyban, hogy gondolom azonnal megszédült. Rámosolyogtam, és megráztam a fejem. Megkaptam aputól a szokásos "ezzel nem szabad szórakozni!" képét, ami ilyen reggeleken része a napomnak. Megkértem aput, hogy ébressze fel a mellette szuszogó "asszonyt", én pedig átmentem tesóm szobájába. Benyitottam, és meglepve láttam, hogy ő már a reggelijét eszi. Megvontam a vállam, és visszamentem a kuckómba. Felkapcsoltam a villanyt és kinyitottam bukóra az ablakot. Kinyitottam a szekrényajtót, és bámultam befelé, hátha kisétál valami cucc. Hátha. De csak úgy, mint tegnap, ma sem röppent ki valami hordható ruha. Úgyhogy nekem kell kiszednem. Lusta vagyok? Á, dehogy! Kihúztam egy fekete atlétát, egy fekete cicanacit, majd leakasztottam egy vállfáról a farmeringem. Felöltöztem, és a lábamra húztam egy rózsaszín bokazoknit. Kimentem a konyhába, és csináltam kakaót. Leültem egy székre, és gyorsan megittam. Bebaktattam a fürdőbe, és megkönnyebbültem, hogy tesóm nem előzött be, mert így nem kellett várnom tíz percet, ami most a reggeli hajszánkban nagyon sok idő. Gyorsan fogat mostam, megfésültem a hajamat és egy copfba kötöttem. Kimentem, és észrevettem, hogy anyuék alszanak. Megforgattam a szemeimet, és gonosz mosolyt varázsoltam az arcomra. Volt egy tervem,  hogyan ugrasszam ki aput az ágyból. Muhahahaha.
Beosontam a szobába, és felkeltettem anyut, aki azonnal kiment a szobába mit sem törődve apuval. Leültem az ágyra, és elordítottam magam:
-Rooney ellövi, és GÓÓÓL!-apa szó szerint kiugrott az ágyból, és örömtáncba kezdett. Hangosan felröhögtem, és kisétáltam a szobából. Szurkoló. Meglátszik!
A szobámban ültem, és a TV-t bámultam, amikor Fanni üzenetet küldött.
Képzeld, van pasim! Máté <33 
Elképedve bámultam a kijelzőt. Hogy-hogy összejöttek? Tegnap még egymásra sem bírtak nézni, ma meg már járnak? Meg szívecske? Most Máté szívatja, vagy mind ketten olyan kétségbeesettek voltak, hogy még nem jártak senkivel, hogy "neked sincs senkid, nekem sincs!" elv alapján összejöttek. Na ez szerintem ostobaság volt, de mindegy is. Ha a barátnőm boldog, akkor én is az vagyok.
Felpillantottam a falamra. Ma le kell szedegetnem a posztereimet. De fog fájni a szívem! De mindegy, amint kifestünk, berendezzük a szobámat visszakerülnek! Kíváncsi vagyok milyen lesz.
Kimentem a folyosóra, felhúztam a bakancsomat, elkértem anyutól a kajapénzt, és a kulcsom, a telóm és a tornazsákom kíséretében elindultam. Kinyitottam az ajtót, és be is zártam magam mögött. Most nem köszöntem, nem volt kedvem hozzá... Megnyomtam a liftgombot, és vártam, hogy felérjen. Addig gondolkoztam, mit hagyok otthon. Mivel úgy éreztem, nem hagyok itthon semmit, beszálltam a liftbe. Megnyomtam a földszint gombot és vártam, hogy leérjen. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 7.04.  Akkor megyek boltba. Kimentem mind két ajtón, és elmentem a boltba. Levettem a polcról a XIXO epres-málnás vizet, és a Chipita 7 day double csokis-vaníliás croissantot. Kifizettem, és elindultam a "váróhelyünkre". Bogi ott állt most Fannival és Mátéval, akik kézen fogva beszélgettek egymással, és teljesen kiközösítették a másik lányt. Odamentem, és megöleltem. Fannihoz fordultam azzal a céllal, hogy megölelem, de ő hátralépett egyet. Meglepődve néztem rá, de inkább visszafordultam Bogihoz, és elővettem a telefonom és a fülesem, és zenét kezdtem hallgatni. One Direction-I Wish. Előttem álló barátnőm szájáról leolvastam, hogy "mit hallgatsz?". Csak elmosolyodtam. Ő grimaszolt egyet, és elfordult Balázshoz és Andris-hoz.
7.20.-ra mindenki megérkezett, úgyhogy elindultunk. Én Fruzsival hátul kullogtam, és beszélgettünk a macskákról.
-Lúzerek-mondta Máté, miközben ránk nézett. Fanni ezen nagyot röhögött, és hozzábújt a fiúhoz. "Lúzertársammal" egymásra néztünk, és láttam rajta, hogy elszomorodott. Nagyon megsajnáltam. Nekem is rosszul esett, de én nem voltam olyan jó kapcsolatban Fannival. Most már nem is leszek.
Bementünk a suliba, és a tesiöltözők felé vettük az irányt. Bizony, első óra tesi.
Leültünk egy padra Fruzsival, amikor Fanni odajött hozzánk, és mintha semmi sem történt volna, megölelt minket. Elkerekedett szemmel néztem rá, Fruval együtt. Megvontam a vállam, és gyorsan átöltöztem, és kikapcsoltam a telefonomat. Mivel hiányzik a tesitanárunk, fogalmunk sincs, ki fog bejönni hozzánk.
-8.e-s lányok!-kiabált be Tibi bácsi, 7.4-kor. Akkor focizni fogunk. Nagy nehezen felálltunk, és elmentünk a tesiteremig, ahol már a fiúk bemelegítettek. Beálltunk a futó fiúkhoz, és velük rohantunk tovább. Két-három kör után mindenki már csak sétált, úgyhogy vége a bemelegítő futásnak. Gimnasztikáztunk egy keveset, aztán a fiúk leültek a padokra, mi meg lányok állva maradtunk, mert Tibi bá felosztotta a csapatokat. Lányok a lányok ellen foci. Az jó.
Megszereztem a labdát, és a többi lánnyal ellenkezően, akik amint hozzájuk kerül a labda, azonnal elrúgják, én vittem magammal. Kicseleztem két lányt, és rúgtam egy gólt. A fiúk megtapsoltak, és a tanár lefújta a meccset. Győztünk!
A fiúk következtek. Ők teljesen máshogy játszottak, mint mi. Ők sokkal jobbak voltak, mint mi. 4-3-ra nyertek Andrásék. Nem csoda, náluk volt az osztály legjobb játékosa!
Tibi bá persze mindenkire büszke volt. Akkor talán nem írunk föciből! Nem tanultam, általában csak azokat a leckéket szoktam megtanulni, amik kapcsolódnak a fiúkhoz valamilyen formában. Szóval a brit-, és ír leckét kívülről tudom.
A fárasztó tesi után jött egy rajz Dóra nénivel. Olyan 23 év körüli lehet, nem csoda, hogy ő a suliba járó fiúk kedvenc tanára. Laza, és jó fej, sokszor beszól nekünk és velünk együtt nevet. Órán le kellett rajzolni egy országot. Totál bezsongtam tőle, és egész órán alkottam. A végeredmény nagyon jó lett! Én beleszerettem a saját rajzomba. Á, hogy egoista lennék? Csak egy kicsit.
A Brit szigeteket rajzoltam le, és kifestettem az országokat. Brit/Ír zászló. Mi más? Sajnos a rajzot nem lehet hazavinni. Megpróbáltam ellopni, de a tanár rám szólt. Ne már! Mű sírtam, de nem jött be. Majd ha leosztályozta, megkapom. Jobb mint a semmi.
Kicsengettek, és mindenki rohant ki az aulába. Én Fruzsival sétáltam lassan a tömeg után, mert ugye Fanni Mátéhoz ment. Már úgy hívják magukat, hogy "Mánni". Értelmetlen. Mondjuk én úgy hívom magunkat hogy "Harna", "Houis", "Ninna", "Zanna" és "Lanna". Ezek sokkal jobbak! Legalább is nekem jobban tetszenek! Ez ésszerű!
Amikor az aulába értünk, leültünk a padunkra, és mindenféléről beszélgettünk. Vagyis én nem, mert teljesen máson járt az agyam. 5%-ban Gergőn, 95%-ban a One Direction-on. Sokkal érdekesebb, mint a mostani beszédtéma, ami valami Juan volt. Fogalmam sincs ki az. Amikor megszólalt a csengő felpattantunk és indultunk  vissza a terembe, föcire.
Az óra elején olyan érzésem volt, hogy ma én felelek. Ez be is igazolódott. Nyögvenyelősen elmondtam a leckét, amire négyest kaptam. Megkönnyebbülve huppantam le a székemre. Tibi bácsi még egy embert szeretett volna feleltetni, de elszaladt az idő, úgyhogy továbbhaladtunk az anyaggal. Körbenéztem, és láttam,  hogy mindenki hálásan néz rám. Elmosolyodtam, és bambultam a térképet. Az anyag most olyan unalmas volt, hogy azt hittem, elalszok. De valahogy túléltem. Amikor kicsengettek, mindenki megkönnyebbülten sóhajtott. A menők mentek ki először a teremből nagy zajt csapva, majd a nyomik, és végül én. Egyedül sétáltam végig a hosszú folyosón a barátaimat nézve. Nagyon jól elvoltak. Nélkülem is. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Szinte sírni lenne kedvem, de nem tehetem. Majd valahol, ahol senki sem lát. Talán otthon. Mert könnyen kialakulhat a sírógörcsöm. Mostanában sokszor megtörténik. Szeretnék kiugrani az ablakon, de mit érek azzal? Nem szűnnek meg a problémáim, csak azoknak okozok ezzel még több gondot, akik szeretnek. Meg amúgy is, ha megtenném, hogy fogom meghallgatni a fiúk új albumát? Ha egy koporsóban feküdnék mélyen a föld alatt, hogy láthatnám őket? Érdemes minden nap, felkelni, még ha problémáim is vannak, kit érdekel, amíg itt van a szívemben az az öt ember, akik bár nem tudnak még a létezésemről sem, szeretnek. Ezért érdemes kikelni az ágyból, és kit érdekel, ha néha a családom rühell, a barátaim semmibe vesznek, amikor ott van nekem a második családom. Tudok velük beszélgetni, lelkizni, nevetni, kiállni a fiúk mellett. Úgy érzem, nekem ők a legfontosabbak. És jobban szeretem őket, mint a "barátaimat", még ha velük sem találkoztam egyszer sem. Lehet, hogy nem értük még el, hogy a fiúk ide is jöjjenek, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy teljesüljön az álmunk! Ezért érdemes egy Directioner-nek élni!
Míg ezen gondolkodtam, becsengettek. Még jó, hogy a csengő közbeszólt, mert különben tuti, hogy elsírom magam.
Amikor a biosznak is vége lett, az emelt infósok átcuccoltak az infóterembe, a többiek pedig hazamentek. Emelt infó előtt Bogival szoktam lenni, mert ugye csak ő, Fruzsi, Netta és én vagyunk lányok. A többiek fiúk. Milyen meglepő, hogy rajtunk kívül csak fiúk vannak! Aztaaa! Infó előtt vettem csokit, amit befaltunk, megittam a vizemet és megettem a croissantomat. Az óra után hazamentem, és alig vártam már, hogy felérjek. Kinyitottam az ajtót, és bementem a szobámba. Ledobtam a táskám, és elkezdtem leszedegetni a posztereimet a falról. Fájó szívvel szedtem le a falamról őket, de fél óra múlva, már végre sikerült úgy leszednem az összeset anélkül, hogy elszakadt volna valahol. Megcsináltam a leckét, és vártam, hogy anyuék hazaérjenek, ugyanis tesóm már  otthon volt.
Hatkor értek haza, megrendeltük a pizzákat és leültünk meccset nézni.
Körülbelül két óra meccs nézés után-nyert a MUN :)-, megfürödtem, és bekapcsoltam a laptopomat. Néztem pár friss képet, blogot olvastam, videót néztem, frisseket és *KE* sztorikat olvastam,majd kikapcsolta a laptopom, és zenehallgatás közben elaludtam.

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett! :D iratkozzatok fel és komizzatok :3 Ja,és köszönöm a 7 feliratkozónak, hogy olvassák olvassák a blogot! :3 <33 Lots of LOVE <3