Reggel apu próbát ébresztgetni. Ébresztgetni? Ja persze, ha a "párnával csapkodjuk a gyereket, hogy felkeljen" annak számít. Kinyitottam a szemem és egy mérges pillantást küldtem apa felé. Kiment a szobámból, én pedig iszonyú lassan másztam ki az ágyamból. Kinyitottam a szekrényt és ismét vártam a mágikus erőre, ami kiveszi a ruháimat, de mint mindig, most sem történt meg. Így kénytelen voltam kihúzni pár cuccot. Sikerült találnom egy rózsaszín csőfarmert, egy fehér alapon rózsamintás pólót, és egy pink gombos hosszított felsőt. Felkaptam magamra, megágyaztam és befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Epres. Wíííí!
Kimentem a fürdőbe, és gyorsan fogat mostam, megcsináltam a hajamat, és kisminkeltem magam /csak szempillaspirál/. Aztán visszamentem a szobámba, bepakoltam a táskámba, és bámulni kezdtem az üres falamat. Brühü. Egy poszter sincs rajta. Majd holnap visszaragasztgatom. Átrendezve. Nem esznek üres helyek. Wáááá legyen már holnap!
-Jössz?-kérdezte tesóm benézve a szobámba. Bólintottam, felkaptam a táskám, a cipőm, a kajapénzem, a kabátomat, a suitatyómat, és már indultam is. Kiléptem az ajtón, egy "Viszlát kedves családom, legyen szép napotok" angol kiejtésű kiáltással, és már a liftnél is voltam. Nagyban nyomtam a hívógombot, amikor megéreztem valamit nekem csapódni, majd nagy csörgéssel leesni a földre... Naná, hogy a tesóm hozzám vágta a kulcsocskáimat. Köszi.
Leértünk, és egyből a váróhely felé vettem az irányt.
-Sziasztok!-köszöntem játszva a happyt, mivel Gergő, Bogi vállát átölelve állt. Kivettem a fülesem a táskámból és a telómat, és meghallgattam a Happy-t. Addig már elég sokan összegyűltünk, és elindultunk befelé. Megpróbáltam nem Gergőre nézni. Nehezen ment. De sikerült! Nagy pacsi nekem!
Első óra biosz volt. Nem volt tanár, és megfeledkeztek rólunk, úgyhogy eldöntöttük, hogy üvegezünk. Elég érdekesre sikerült, mivel elhülyéskedtük az egészet. Sokszor már annyira röhögtem, hogy folyt a könny a szememből. Voltak olyan feladatok, mint például "mássz ki az ablakon, és két percig maradj kint, aztán gyere vissza ahogy tudsz", "csábítsd el a tanári asztat" vagy "hívd fel a Pizza Fortet és kérd el a Don Pepe számát". Érdekes volt.
A következő órák unalmasak voltak. Semmi hangulat, csak tanulás. A szünetek a szokásosak. Egyedül vagyok, nem kellek senkinek érzés. De a jó oldala, hogy írtam egy verset fejben. Vagyis egy versszakot gondoltam, és még címe sincsen, de kezdetnek tökéletes.
A barátocskáim is elvoltak, leültek a padunkra, de hagytak nekem helyet! Haladunk! Elkezdtek beszélgetni, én pedig a büfét bámultam. Éppen vita volt. Gergő vs. Bogi. Csak a végét kaptam el, ami az volt, hogy "jó, akkor kész, vége, ennyi volt". Ami azt jelenti-gondolom én-, hogy szakítottak. Hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy szomorkodjak. Végül arra jutottam, hogy mind kettő.
Utolsó órán-matek-, Anna mellett ütem, és folyamatosan beszélgettünk, mert a tanár azt mondta, hogy csendben elfoglalhatjuk magunkat. Folyton röhögtettük egymást, hogy röhögőgörcsöt kapjunk.
-Access-mondta Anna, én meg alig bírtam visszafojtani hangos röhögésem. Amúgy az Access egy adatbáziskezelő program, és most azt vesszük, és mi Fruszival abszolúte semmit nem tudunk belőle, így érdekesek az órák. Na igen. Lehajtottam a fejemet a padra, és szorítottam a kezemmel a számat, nehogy kitörjön belőlem a nevetés. A szabad kezemmel leírtam egy lapra, hogy "you win", a mellettem ülő pedig egy büszke mosollyal veregette meg saját vállát. Ha ez lehetséges, még jobban elkapott a röhögőgörcs. A csengő mentett meg, úgyhogy hirtelen felpattantam, fogtam a cuccomat, és kirohantam a teremből. Anna utánam jött, és végignézte, ahogyan próbálom normalizálni magam.
Amikor hazaértem, ledobtam a cuccom, és már mentünk is megvásárolni az új bútorokat. Elég sokáig tartott, nagyon sokat nevettünk, és nagyon szép lesz az új házunk. Mármint a berendezése. Választottunk tapétát és festékeket is. Amikor már megvolt minden, hazamentünk. Ja, amúgy tesóm és én el fogunk menni a nagyihoz, ameddig a felújítás tart. Nagyon jó lesz, mert ő falun lakik, méghozzá egy folyó mellett. Tuti egész nap kint leszek! És One Directiont hallgatok! Wííííí! Jujj, és mama azt mondta, kapok egy galambot! Na, vajon mi lesz a neve? Hát persze, hogy Giorgio! Amúgy nem. Természetesen a neve Kevin lesz. Ha lány, akkor Kevinítá. Már most várom! Nyuszi is van! Egy az enyém. Egy barna fehér foltos. Louis a neve. Imádja a répát, szinte csak azt eszik! Néha-néha eszik egy salátalevelet, de az ritka, mint az unikornis!
Mikor hazaértünk, gyorsan lefürödtem és bedőltem az ágyba. Bekapcsoltam a You and I-t a telómon, és azt hallgatva nyomott el az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése